Szingli vagy nem szingli – lerágott csont vagy van még mit csámcsogni rajta?

2011 szeptember 14. | Szerző: szingli

Annak, ki azt
gondolja, hogy az élet csak párosan szép, nem feltétlenük van igaza. A
szinglilétnek ugyanúgy megvannak a maga előnyei és szépségei. Mint például
kötetlen szabadság majd minden téren. Senkihez sem kell igazodni. Nem beszélve
a kötetlen flörtről egy péntek este, amely kétségtelenül a szinglilét
legjelentősebb előnyei közé tartozik. A mámoros bizsergés, amelyet akkor érez
az ember, amikor épp kezd szerelmbe esni és amely egy többéves kapcsolatban már
hiányzik. Aki szívesen él szingli életet, az természetesen nem találja ezt
olyan borzasztónak. A szinglilét gyakorta a szabadsággal és a kötetlenséggel
kötik össze.

És természetesen
itt van a másik, a kétségbeesett szinglik tábora, akik az egyedüllétet az egyik
legnagyobb katasztrófának, de mindenképpen hátránynak érzik. Nincs, aki esős
estéken a karjaiba vegyen és nincs ki kezét fogni a városi séta közben. Már
magában frusztráló, ha szingliként egyedül vagy úton más turbékoló
párocskákkal. Egy kapcsolatban ezzel szemben sosem érzi magát egyedül az ember
(jó esetben) és az a valaki mindig ott van, mindig ott áll mellette.
Biztosnágérzet, boldogságérzet és ez is lehet kalandos, nem igaz?

De mivel midnen
nap új, így kerül ez a téma is minden egyes új nappal újra és újra napirendre.
És ahány ember, annyiféle érzés, annyiféle tapasztalat és annyiféle vélemény.
De legalább mindig lesz egy téma, amiről midnig lehet érdemben értekezni és
akár egy sorozatot sikerre vinni. Amely ugyan az elején megmutatja nekünk, hogy igenis szingliként is lehet boldognak lenni, végül mégis bebizonyítja, hogy mindenkinek kell egy igaz társ.